Lépés
A lépés a ló legnyugodtabb, leglassúbb és legkímélőbb jármódja.
A lépés mozzanatai:
A lépéskor négy patadobbanást hallunk. A lépés négyütemű, lábsorrendje pedig:
A ló lépés jármódjának fajtái
Akkor szabályos a lépés, ha a patadobbanások egyenlő időközökben követik egymást. Ha az azonos oldali lábak közel egy időben lépnek, akkor a ló passzban jár. Ezt a díjlovaglásban súlyos hibának tekintik, amit nagyon nehéz, szinte lehetetlen korrigálni. A fiatal lovat a lépés szabályosságának megőrzése érdekében csak szabadlépésben, tág keretben célszerű lovagolni.
Ez a ló mozgásforma a legősibb és legtermészetesebb. Ha fokozzák a ló gyorsaságát, vagy ha menekül, akkor vágtázni kezd. Ha egy ló mély vízbe kerül, ügető mozgással úszik. Ügetéskor a ló átlós lábai (diagonális lábak) dolgoznak együtt. Az ügetés kétütemű: egyszerre halljuk a jobb elülső és a bal hátulsó, majd külön a bal elülső és a jobb hátulsó lábpár dobbantását.
Az ügetés fajtái a jármód hossza, magassága, gyorsasága szerint:
Az ügetés természetes jármód, azonban lóverseny futam közben, amikor a ló ereje megfeszítésével küzd a győzelemért, az ügető jármód megtartása (ahelyett, hogy a gyorsabb vágtába váltana) a sok évtizedes tenyésztés és nagyon gondos idomári felkészítés eredménye.
Versenyügetéskor a ló 48–50 km/óra sebességgel halad. A ló megnöveli lépéshosszát és előrelendülő hátsó lábával az azonos oldali elülső lába mellé, esetenként az elé lép.
A természetben így mozog a teve, az elefánt, a zsiráf és a medve is. Két dobbantás hallatszik, de az egyoldalú végtagok dolgoznak egyszerre. Egyszerre lép a jobb elülső és a jobb hátulsó, majd a bal elülső és a bal hátulsó láb.
A ló leggyorsabb mozgásneme. A ló, ha sebességét fokozzák, vágtázni kezd. A ló szervezetét, izomzatát, a végtagízületeket, a lábvégeket ez a mozgás veszi a legjobban igénybe.
Nyugodt, lassú és kímélő vágta. Három dobbanást hallunk. A külső hátsó láb dolgozik egyedül, ez fog először talajt, a belső hátsó és az ellentétes külső elülső láb egyszerre ér talajt, a belső elülső láb felett repül előre a test, s ez nyúlik messze előre és az éri utoljára a talajt.
A kentervágta aszerint, hogy melyik láb dolgozik előre:
A galopp a legmegterhelőbb jármód a ló szervezete számára. Négy dobbanást hallunk. Az együttdolgozó átdolgozó átlós lábpár (belső hátsó és külső első) talajfogása egymáshoz viszonyítva kissé késik s így ez két, de egymáshoz közeli dobbanást hallat. A galopp hatalmas vágtaugrások folyamata, s a lebegő szakasz hosszú. Lebegés után a talajfogás sorrendje: külső hátsó láb, belső hátsó láb, külső elülső, belső elülső láb.
A ló természete szerint inkább kikerüli az akadályt, mintsem átugorja azt. Mivel azonban rendelkezik az ugrás képességével, könnyen idomítható erre a mozgásformára. A ló álló helyzetből, lépésből, ügetésből és vágtából is képes ugrani.
Az ugrásra a hidegvérű lovakon kívül minden ló képes.
Ez a mozgás a lovak veleszületett mozgása, de önakaratukból ritkán használják. A hátralépés a ló számára energiaigényes, fárasztó, de kiképzett lótól csak a földtől elemelt végtagokkal történő hátrálás fogadható el. A képzetlen ló nehézkesen hajtja végre. Okai a következőek:
A hátralépés kétütemű vagy csaknem kétütemű mozgás, amit a végtagok ügetés lábsorrendben történő mozgatásával végez a ló. A két átlós láb pár egyidejűleg vagy csaknem egyidejűleg mozog hátrafelé, de a levegőben lévők előbb talajt érnek mint a súlyt viselők, így lebegés nincs. A hátulsó végtagot felemelése után az ellenoldali hátulsó végtag csípő, térd, és csánk ízületének nyújtó izmai lendítik hátrafelé.