Minden ami ló!

Segítségadás lovaglás közben

Már tudsz helyesen ülni a lovon, de nem tudod, hogy irányítsd? Semmi baj, ebben a cikkben mindent megtuddhatsz a ló irányításával kapcsolatban!

A lovas által adható segítségek a ló irányítására szolgálnak, és mindenkor kiegészítik egymást. A megfelelő szemléletű képzésben részesülő lovas csak akkor kezdheti el tanulni a különböző segítségek alkalmazását, mikor már tud helyesen ülni. Ennek hiányában a segítségek ugyanis helytelen üléstől eltorzulnak, és hatástalanok lesznek. A lovas kétféle segítségekkel rendelkezik: egyrészt az úgynevezett természetes segítségekkel, melyek a kéz, a comb, az ülés, a testsúly és a hang; másrészt a külső, valamilyen eszköz révén alkalmazható segítségekkel, melyek közé többek közt a pálca, a sarkantyú, a különböző zablák, vagy a martingál tartozik. A külső segítségek a természetes segítségek kiegészítésére és megerősítésére szolgálnak, semmiképp sem helyettesíthetik azt! Tehát ha be szeretnéd lovad ugratni ügetésbe, de nem helyes a tartásod, nem adsz megfelelő csizma és testsúly segítséget, hiába vered a pálcával, azzal csak megzavarod, de nem fog elkezdeni ügetni, vagy ha mégis, az azért lesz mert megijed, és nem azért mert jól csinálod! A lovas segítségének a célja a ló irányítása, egyensúlyban, ezáltal a ló természetes mozgásfolyamatával harmóniában. Egy jól végrehajtott feladat után sose felejtsd el lovad megdícsérni!

A ló elindításához szükséges segítségek:

Ha el szeretnéd indítani a lovad, rúgd meg a csizmáddal. Nem kell bele nagyot rúgni, mert a kicsire is reagál, de azért ügyelj rá, hogy ne legyen annyira finom se, másképp a ló nem érzi meg, és bizonytalan lesz, hogy szándékosan rúgtad-e meg. Hangsegítséggel rásegíthetsz az elindításra. Ügyelj rá, hogy a szárakat ne húzd, de ne legyen túl laza sem!

A ló ügetésbe ugratása:

Ügetésbe úgy tudod lovad beugratni, ha a térdeddel szorítod, csizmáddal megrúgod, eközben a derekaddal a ló fara felől előre tolod. Közvetlen ügetés előtt vedd kicsit rövidebbre a szárakat, mert ebben a jármódban a ló feje kevésbé nyújtózik meg, és ha laza a szár, lehetetlen a kapcsolatfelvétel.

Vágtába ugratás:

Először is, mielőtt vágtába ugratod lovad, fontos, hogy leülj tanügetésbe, másképp nem lehet. Ha ez megvolt, szorítsd össze a térded, a külső lábad húzd feljebb egy kicsit a hevedertől hátrébb, a belső lábaddal pedig rúgd meg, miközben a belső szárat kicsit meghúzod. Ha nem sikerül beugratnod, használhatsz pálcát, de vigyázz vele, mert ha túl nagyot rácsapsz, hirtelen megugorhat, és rövid vágta helyett lehet, hogy galoppozni fog!

Vágtából ügetésbe váltás:

Vágtából úgy tudod lovad ügetésbe „tenni”, hogy térdeddel jobban összeszorítod, kicsit hátradőlsz, enyhén meghúzott derékkal, a szárakat pedig finoman meghúzod. Ügyelj rá, hogy ne megrántsd a szárakat, mert ettől a lovad ágaskodhat is!

Ügetésből lépésbe váltás:

Ügetésből úgy tudod lovad lépésre ösztönözni, hogy leülsz tanügetésbe, meghúzod a derekad, nagyon picit hátradőlsz, és finoman meghúzod a szárakat. A szárakat nem kell nagyon meghúzni, mert akkor lovad lépésbe váltás helyett megfog állni.

Lépésből megállás:

Lépésből úgy tudod megállítani lovad, ha enyhén hátradőlsz, a szárakat pedig erőteljesen meghúzod, de nem megrántod!

Hátraléptetés:

Hátraléptetni úgy tudod lovad, hogy a jobb szárat húzod, miközben jobb csizmáddal előrehaladó segítséget adsz neki.

Jobbra és balra kanyarodás:

Ha jobbra szeretnél menni lovaddal, nézz a haladás irányába, finoman húzd a jobb szárat, majd a külső válladdal fordulj a kívánt haladási irányba.

Kis ívű fordulás (Például kisköröknél, kígyóvonalaknál):

Attól függően, melyik irányba szeretnél befordulni, használd az előbb leírt segítséget, miközben a fordulás irányához viszonyítva belső csizmáddal szorítsd, a külsővel rúgd.

Ló és lovas kiképzés

A lovas és a ló kiképzése a végeredmény szempontjából egyazon folyamat két oldala. Az elérni kívánt cél folyamata a következő: egy egyensúlyban dolgozó, engedelmes és figyelmes ló, hátán egy gondolkodó, hatékony segítségeket adó lovassal. Kettejük összhangja teszi lehetővé a jól végzett munka örömteli érzését, legyen szó akár versenyzésről, akár tereplovaglásról, akár bármilyen más, lóháton folytatott tevékenységről. A lovas kiképzése a következő alappilléreken nyugszik: a lovas ülésének és mozgásának tudatos ismerete és az erre irányuló érzék, valamint a segítségadáshoz és a lovagláshoz szükséges technikai tudás elméleti és gyakorlati ismerete. A ló megfelelő kiképzéséhez elengedhetetlenek a következők: a ló testfelépítésének és mozgásának, aktuális képzettségi szintjének, valamint fizikai-mentális állapotának pontos feltérképezése és ismerete, illetve a lovas arra irányuló érzéke, hogy a lóval a fizikai és mentális állapotának, valamint képzettségi szintjének a leginkább megfelelő munkát és feladatokat végezze.

A ló és a lovas kiképzése során a legfontosabb szempont a fokozatosság elve. Bármilyen célt tűzzünk is ki, fontos, hogy lépcsőfokonként haladjunk a megvalósítás útján. A kezdeteknél vegyük figyelembe, hogy a kiképzés olyan, akár a gyerekek beiskolázása, ezért legyünk türelmesek. Gondoljunk csak bele, hogy egy kezdő lovas számára már az egyensúly megtalálása is komoly feladat, ahogyan egy fiatal ló számára is sokszor nehézséget jelent a lovas súlyát hordani. A ló kiképzésekor a következő szempontoknak kell teljesülniük: ütem, egyenesség, elengedettség, támaszkodás, lendület és összeszedettség. Mindezek együttesen az egyensúly és az átengedőség meglétét eredményezik: azt az ideális állapotot, melyben a ló a legkönnyebben irányítható, és amelyben a legszívesebben dolgozik.

 
Ütem:

 Az ütem meghatározása a következő: „a hangsúly és a hangsúlytalanság rendszeres váltakozása”. A ló jármódjaira értelmezve a jelentése így hangzik: a patadobbanások természetes egymásutánja a lábsorrendnek megfelelően. A lovasnak először is megkell éreznie a ló mozgásának természetes ütemét, amely egyedenként eltérő lehet. Ezután meg kell tudni tartania, sőt esetenként át is kell tudnia alakítani azt. Az előforduló ütemhibák abból adódnak, hogy az egyenletes mozgásban zavarok keletkeznek, aminek oka az lehet, hogy a ló siet, vagy nem megy megfelelően előre, esetleg időnként szabálytalan mozdulatokat tesz, illetve egyenlőtlen hosszúságokat lép. Elméletileg a sietve, kapkodva mozgó ló is dolgozhat ütemesen, a kiképzés szempontjából azonban ez az ütemesség nem vezet eredményre. 

 
Egyenesség: 

Az egyenesség, más néven egyenesre állítottság a következőt jelenti: egyenes vonalon mozogva a ló összes csigolyája egyenes vonalat alkot. Ennek eredményeképp a ló hátulsó lábai pontosan az elülső lábak mögött haladnak. Erre azért van szükség, mert a ló csak az egyenesség állapotában tud a hátsó lábakkal megfelelően maga alá lépni, elegendő tolóerőt kifejteni, és csak így lehetséges a terhelés egyenletes eloszlása a ló két oldalán. Az egyenesség állapota kevés lónak adatik meg természetszerűleg. A ló fiatalkori ferdeségét sokszor az határozza meg, hogy melyik oldalán feküdt magzati állapotában.

 
Elengedettség:

Az elengedettség állapotában lévő ló ellenkezés nélkül, lazán, nyugodtan, ezzel együtt figyelmesen és megfelelő tartásban mozog. Az elengedettség az átengedőség nélkülözhetetlen feltétele. Két részre osztható, belső és külső elengedettségre. A belső elengedettség a ló megfelelő pszichikai állapotát jelenti: a tanulásra és a teljesítményre irányuló készséget. A külső elengedettség a teljesítményre való fizikai kézséget jelenti. Az elengedetten mozgó lóra sokan mondják, hogy boldog ló. Ha megfigyeljük munka közben, elégedettnek és kiegyensúlyozottnak látjuk. Talán ebben a megközelítésben rejlik az elengedettség legjobb meghatározása.


 
Támaszkodás: 

A támaszkodás feltétele a ló szája, valamint a lovas keze közötti finom és folyamatos kapcsolat. Ennek megléte esetén a ló lovasának legapróbb szársegítségeire is reagál. Abban az állapotban, amikor a ló elfogadja a lovas kezét, létrejön a támaszkodás. A támaszkodás állapotában lévő ló orrának vonala enyhén függőleges előtt található. Tarkója laza, nyakát pedig enyhe ívben tartja. A támaszkodás hiányában a ló nem vagy csak részben fogadja el a lovas szársegítségeit, sőt, könnyen meg is ijedhet attól, ha a lovas nem emgfelelő kontaktus esetén hirtelen hozzányúl a ló szájához.

 
Lendület:

 A lendületen ebben a megközelítésben nem elsődlegesen a sebességet értjük. Egy ló rövid vágtában is mozoghat lendületesen. Azt a lendületet, amely az átengedőséghez kell, a lovas lovagolja ki a lóból. A lendülethez hozzátartozik a mozgás térölelősége, valamint a hátsó lábak, a ló „motorjának” aktivitása.

 
Összeszedettség:

 Az összeszedettség állapotában a ló súlypontja a hátulsó lábak felé tolódik. Az egész ló, akár egy összenyomott rugó, összetolódik, és a ló természetes felizgatottsága is megfigyelhető. Ebben az állapotában a ló jól reagál minden segítségre, és a ló számára minden feladat elvégzése jóval könnyebbé válik. 

 Számos vita folyik arról, hogy az imént felsorolt szempontok milyen sorrendben teljesülnek a ló kiképzése, illetve a napi munka során. Egyértelmű sorrendet általánosan lehetetlen felállítani, hiszen vannak például lovak, melyek egy adott pillanatban ütemesen mozognak, mégis ferdék, ahogy fordítva is előfordulhat. A szempontok sorrendbe állítása tehát lovanként eltérő. Egy azonban biztos: éreznünk kell, hogy lovunk mely szempontok szerint dolgozik megfelelően, és melyeket kell megtanítanunk neki. Ennek tudatában meg tudjuk határozni, hogy pontosan milyen munkára van szüksége célunk elérése érdekében. A ló kiképzésének célja, hogy az itt felsorolt szempontok egyidejűleg teljesüljenek. Mindezek tudatában nem emglepő, hogy a fiatal lovak kiképzése éveket vesz igénybe. A helyesen idomított ló azonban később bőségesen meghálálja a rá szánt időt és energiát.