Appaloosa

                               

Az appaloosa ősi lófajta. Az Amerikai Egyesült Államokban a fajta története teljes mértékban az indiánokhoz, különösen a Nez Perce indián törzshöz kapcsolódik. Tenyésztésre kizárólag a legjobb méneket használták. A pöttyös lovak voltak a legnépszerűbbek. Az indiánok a pöttyös lovat "paulouse"-nak hívták. A szó később a mindennapi beszédben változott appaloosára. Az appaloosa 50 éven keresztül ritka fajta volt, de 1938-ban a fajta megmentése érdekében létrehozták az Appaloosa Lovas Klubot.

 

   Leírás---> A mai appaloosa több olyan jellemzővel bír, amelyet már a Nez Perce indiánok is nagyra értékeltek: kitartás, szilárd jellewm és sokoldalúság. A ló erős farral, jó lábakkal és kemény patákkal rendelkezik.

   Hasznosítás---> Több különböző appaloosa vérvonal létezik. Néhányukat a sebesség jellemzi, mások western betanításra, pl. elkerítésre és a lasszózásra, megint mások díjlovaglásra és ugratásra alkalmasak. Szinte minden célra találunk megfelelő appaloosa lovat.

   Színek--->  A fajta különös ismertetőjele az appaloosa mintázat. A legelterjedtebb a fekete test, az ágyékon és a faron pöttyös vagy fehér szőrrel. Sok egyéb mintázat van - a hósármánytól (snowflake - sötét test halványabb foltokkal és jegyekkel) a párducig (fehér test, az egész testen feket pötttyökkel). Nincs két teljesen egyforma appaloosa ló.

   Marmagasság: 144-156 cm

 

                                              Quarter ló

                               

                                  

Senki sem tudja egészen pontosan, hogyan is jött létre a quarter ló...

A quarter lovat a negyedmérföldes versenytávról nevezték el. A merikaszerte sok versenyt rendeztek, de nem a mai értelemben vett versenypályákon. A verseny a lótulajdonosok vagy lovasok közt folyt, és az nyerte meg, akié a leggyorsabb ló volt. A quartert és a telivért Amerikában hasonló ütemben tenyészették. Délnyugaton a rövidtávú versenyek voltak a legnépszerűbbek, s a cowboyoknan nagyon robanékony és könnyen lovagolható lóra volt szükségük, amely terelésre is alaklmas volt.

   Leírás---> A feje kicsi, hegyes füléhez képest rövid és széles, fara erős és izmos. A martályék terjedelmes, ami jó alapot képez a nyeregnek. A fartályék kivételesen rövid. A quarter ló nagyon szép testalkatú, intelligens és tanulékony.

   Hasznosítás---> Bár a legtöbb amerikainak a quarter lovakról kizárólag a western lovaglás jut eszébe, ez a ló kiváló versenyló is. A lovspólóban és a díjugratásban is egyre népszerűbb. Szabadidős lovaglásra is remekül alkalmas.

   Színek--->  Minden lószín megengedett, valamitn lehetnek jegyek a lábon és a fejen.

   Marmagasság: 152cm

 

Baskír göndörszőrű ló

A fajta történetét 1898-tól kezdve ismerjük. Nevada államban egy Austin nevű város közelében egy Peter Damele nevű fiú és édesapja fogták be a lovakat. Ezzel létrehozták egy későbbi önálló lófajta, az amerikmai baskír göndörszőrű alapjait. A fajta egyik furcsasága, hogy a lovak a sörényt és a farkat nyáron levedlik, majd télen újranövesztik. Ez bizonyára azért alakult így, mert enélkül gömdör fürtjeik néhány év elteltével egyetlen bozontos csomóvá állnának össze.

   Leírás--->  A mai baskír göndörszőrű középmagas ló, aránylag kicsi fejjel, egyenes lábakkal, erős térddel, rövid háttal, kerek farral és erőteljes vállakkal. Patái szinte tökéletesen kerekek, erősek és sötétek. A csikók vastag, göndör szőrzettel születnek, fürtökkel a fülükben, és göndör szempillákkal. A baskír göndörszőrűekjó termézetű és igen intelligens lovak.

   Hasznosítás--->  A lovak igen alakalmasak a western lovaglás minden számában, western díjlovaglásra, tereplovaglásra, ugratásra, díjlovaglásra, és kitartásversenyekre is. Fogathajtásra is nagyon jók.

   Jármódok--->  A lépés, ügetés és könnyűvágta mellett néhány ló ismeri a foxtrott és a futólépés jármódokat is.

   Színek--->  A baskír göndörszőrű minden színben, még vegyes és appaloosa szinekben is előfordul, de a legtöbb ló sárga.

   Marmagasság: 144-162 cm

 

                                            Amerikai foltos ló - Paint

                                        

Hernandó Cortez 1519-ben hajózott Amerikába, és 16 lovat vitt magával a nagy útra. A lovak egyike mogyorószínű volt, a hasán fegér foltokkal. Musztángok mellett ez a ló lett a foltos fajta alapítója. 1962-ben Rebecca Tyler Lockhart regisztrálta az eslő foltos lovat, az Amerikai Foltos Ló Tenyésztői Szövetségnél. Az első regisztrált ló egy fekete mén volt, fehér tobiano színnel. Azóta a fajta még szélesebb körben elterjedt. Napjainkban a fajtaszövetségnek több mint fél millió regisztrált foltos lova van. A fajt a világszerte elterjedt, a világon bárhol született minden lovat felvesznek az amerikai regiszterbe, amelynek a neve mára Amerikai Paint Ló Egyesületre változott.

   Leírás--->  A foltos ló tömör és izmos, viszonylag kicsi fejjel. A jelleme rendkívül jó. Jó felépítésének köszönhetően gyors, és egyhelyben is képes körözni. E tulajdonsága miatt igen alkalmas a western lovaglásra.

   Hasznosítás--->  A foltos lovakat többnyire lovaglásra használják, és a western lovaglás szinte minden versenyszámára alkalmas.

   Színek---> A három fő szín a tobiano, az overo és a tovero, de az overon belül több minta is létezik: szegélyezett overo, sabino és foltos fehér. A foltok színében az összes lószín megengedett - ezekt ezért tarkánakl nevezik.

   Marmagasság: 147-169 cm

 

                                                     Pinto

                                 

A pinto színezet feltehetőleg az amerikába szállított arab lovaktól származik (ez nem egyetlen lófajta). Sokan azt hiszik, hogy a pinto azonos a painttel, ami nem igaz, mégha a színek megeegyeznek is. Ahhoz hogy egy pöttyös ló bekerülhessen a pinto nyilvántartásba, rendelkeznie kell legalább 95 cm² rózsaszín bőrfelülettel, fehér szőrrelo a testén, illetve két évesnél idősebb lovak esetében a fej bizonyos részein. Appaloosa lovak és igáslovak kivételével minden más ló felvehető a regiszterbe.

   A pintokat négy kategóriáába sorolják---> 

---> Törzstípus: western lovaglásra, tereplovaglásra és sok egyéb versenyszámra alkalmas lovak; a quarter felépítésével kell rendelkezniük.

---> Vadásztípus: tereplovaglásra, western lovaglásra és különféle versenyszámokra alkalmas; inkább angol telivér vagy félvér felépítésűnek kell lenniük.

---> Szórakoztató típus: western lovaglásra, angol lovaglásra és fogathajtásra alkalmas típus; a lónak arab vagy morgan típusúnak kell lennie.

---> Nyeregtípus: western lovaglásra, angol lovaglásra és szekérhajtásra alkalmas; az amerikai saddlebred, Tennessee walking ló vagy a Missouri fox trotter felépítésével kell rendelkeznie.

   Színek--->  Kétféle pinto mintázat létezik: a tobiano és az overo. A tobiano fehér szín, nagy színes foltokkal. Az overo színes ló, fehér jegyekkel, főleg az oldalán.

 

                                                Colorado ranger

                                        

A colorado ranger ló, amint az már a nevéből is kiderül, Coloradó államból száramzik. Külsőre olyan, mint egy appaloosa, de mégsem az. A fajtát kitenyésztője Mike Ruby kifejezetten marhaterelésre hozta létre. Ruby 1935-ben hozta létre a Colorado Ranger Ló Szövetséget, és haláláig ő volt az elnöke. A szövetség azonban Ruby halálával sem szűnt meg, és még ma is működik.

   Leírás--->  Intelligens fej, tömör test erős lábakkal, és formás kemény paták. Erős far.

   Hasznosítás--->  A fajtát lovaglásra használják.

   Színek--->  Többnyire appaloosa szinezete van.

   Marmagasság: 144-164 cm

 

Amerikai póni

Az amerikai póni 1954-ben Iowában született. A cél az volt, hogy olyan pónit tenyésszenek ki, amelyen gyerekek és fiatalok is tudnak lovagolni, ugyanakkor gyönyörű, gyors és kitartó is. Egy ilyen lóhoz a tenyésztőknek több ló és pónifajtát kellett felhasználniuk a tenyésztés során. A népszerűsége egyre nőtt. 1995-ben már több, mint 45 ezer pónit regisztráltak.

   Leírás--->  Az amerikai póninak elegláns, arab jellengű feje, kifejező szeme, és arisztokratikus füle van. Erős, gyors és kitartó, mik inkább a kislovak, mint a pónik jellemző tulajdonságai. A szemében ínhártyát találunk.

   Hasznosítás--->  Minden típusú lovaglásra nagyon alkalmas. A póni elég gyors és erős az ugratáshoz, és a western díjlovagláshoz, türelme és intelligenciája miatt díjlovaglásra és oktatásra is használják.

   Színek--->  A legtöbb amerikai póni appaloosa színű. Álatlában fehér színű az ágyékon és a faron, sötét, ovális pöttyökkel. A minták rendkívül eltérőek.

   Marmagasság: 112-133 cm

 

                                                  Musztáng

                                    

A spanyolok által behozott lovak elterjedtek Észak-Amerikában, az indiánok pedig nem voltak képesek megvédeni földjüket a lovaikon érkező, lőfegyvert viselő idegenekkel szemben. Az indiánok végül nagyon jól megtanultak lovat lopni a telepesektől. Bár a lovakat az indiánok eleinte megetették vagy szabadon engedeték, gyorsan felismerték, gyorsan felismerték a lovaglás előnyeit. A foltos lovak különösen népszerűek voltak. Szabadon engedett, vagy elszökött lovak vadon éltek, elvadult ménesekben. A 19. század közepén több mint két millió vadló élt Amerikában. De az országban mindenütt terjeszkedtek a farmok. Ezzel egyidőben sok vadlovat megöltek. A musztángok ma már védett állatok.

   Leírás---> Tavasszal és nyáron normális mértékben nőnek, de ősszel és télen a megfelelő táplálék hiányában szinte egyáltalán nem fejlődnek. A musztángok nagyon változatos színűek és formájúak. Bizonyos ménesekben főleg foltos lovak, más csapatokban többnyire pej lovak találhatók. A vadlovaknak erős, más lovakénál szívósabb a lábuk. Patáik erősebbek, edzettebbek az átlagosnál, hiszen patkó nélkül kell futniuk mindenféle terepen.

   Hasznosítás--->  A vadlovakat általában nem lehet csak úgy használni, de a musztángot meg lehet szelídíteni. Ha megszelídítik hátaslónak használható.

 

                                                 Kiger musztáng

                                     

A mai musztáng nem hasonlít azokra a spanyol lovakra, amelyektől származik, de 1977-ben felfedeztek egy musztáng  vadménest, amely erősen különbözött a többitől. Ezek a lovak világossárgák voltak, hátszíjjal rendelkeztek (gerincvonalukon sötétebbek), zebracsíkos volt a lábuk, és berber fejformájuk volt. Az Oregonban talált musztángok más hordáktól teljesen ekülönülten éltek, így képesek voltak megőrizni eredeti jellemzőiket. Néhány Kiger musztángot megszelidítettek. Tanulékonynak és marhaterelésre alkalmasnak bizonyultak.

   Színek---> A musztángok színe szintén rendkívül változatos, de többségük pej, illetve sárga.

   Marmagasság: 134-152cm

 

                                                             Morgan

                                           

A morgan egy massachusetts-i tanárról, Justin Morganról kapta a nevét. Figura nevű fiatal mén lovát tekintik a morgan fajta alapító ménjének. A kis termetű mén (Figura csupán 143 cm volt) híressé vált, nemcsak szépsége, hanem elképesztő kiállállása, kitartása, ereje és sebessége miatt. Népszerű tenyészmén volt, hiszen ezeket a jó tulajdonságait utódaira is átörökítette. Életének nagy részét helyi gazdaságokban munkéval töltötte, de versenyzett is.

Az első morgan lovakat erdőirtásra és szántásra használták, de New Englandben fogathúzásra is alkalmazták őket. Az 1840-es éveket követően néhány tenyésztő egyesíteni kezdte a morganek tenyésztését. Amikor Amerikában divatba jöttek az ügető versenyek, a morgan volt az egyik legnépszerűbb fajta, enek ellenére a lovat ma igáslónak vagy univerzlisan használható lónak tartják.

   Leírás--->  A morganek kitartóak, nyíltak könnyedek, szép, szabad mozgásúak. Fejük rövid és kifejező, széles homlokkal, nagy szemekkel és egyenes, kissé homorú orrsövénnyel. Füleik rövidek, formásak, és viszonylag távol ülnek egymástól. Testük tömör, a hátuk rövid, ágyékuk széles, a horpaszuk pedig mély. A morgan magasan induló farkát méltóságteljesen viseli. Ágyéka sosem lehet magasabb marjánál.

   Hasznosítás---> A morgan kedvelt lovaglásra, de használják fogathúzásra, western lovaglásra, és kitartésversenyre is. Nyugodt jelleme miatt esetenként lovasterápiára is használják.

   Színek--->  Pej, fekete, mogyoró, sárga, legyes szürke vagy sárga, krémszínű, és szarvasbőrszínű. Overo mintázattal is regisztráltk morganeket.

   Marmagasság: 142-156 cm

 

                                            Florida cracker ló

                                  

A florida crakcer ló ritka fajta. Pedigréjében több fajta is megtalálható, köztük az arab, a berber, az andalúziai, a sorraia és a spanyol Jennet ló. Külsőre sok tekintetben hasonlít a musztángra, de több jellemzőjében hasonlít a Criollo, a Perui paso és a Paso fino fajtákra is. A fajta a floridai vadló ménesek közül természetes kiválasztódással jött létre, és a farmokon marhaterelőként vált közkedveltté. Később a ló kishíjján kiveszett. A "cracker" elnevezés eredetileg a spanyol cowboyok marhaterelésre használt hosszú ostorának neve volt.

   Leírás---> A Florida cracker ló kisv termetű ló. Elegáns feje van, szeme élénk, hátsó testfele rövid és erős, ágyéka kerek. A ló természettől fogva éber, erős és kitartó. Gyors jármód jellemzi. Az ebbe a fajtába tartozó sok ló veleszületett járásmódja a "coon rack".

   Hasznosítás--->  A Florida cracker lovat szabadidős lovaglásokra használják.

   Színek--->  A lovak színe rendkívül változatos, de főleg a világospej és a szürke.

   Marmagasság: 131-152 cm.

 

                                              Amerikai saddlebred

                                  

Kentuckyban a 19. században rendkívül fejlett volt a lótenyésztés. Itt tenyészették ki a 19. század közepe táján az amerikai saddlebred fajtát is. Ennek ellenére tévedés volna azt állítani, hogy az amerikai saddlebred Kentuckyból származik, hiszen a szomszédos Tenessee, Illinois, Iowa, Indiana és Ohio államokból származó lovak szintén hozzájárultak a faj létrehozásához. A fajta a jó lovaglói jellemzői miatt olyan népszerűvé vált, hogy a tenyésztők már a 19.század végén elhatározták, tenyésztői szövetséget hoznak létre a számára. Ez volt az Amerikai Államok első tenyésztői szövetsége.

   Leírás---> A jó amerikai saddlebrednek harmónikus testfelépítéssel, jó izomzattal és puha, ragyogó szőrrel kellett rendelkeznie. A fej gyönyörű alakú, nagy, kifejező szemekkel, egymáshoz közelálló fülekkel, egyenes orral és nagy orcimpákkal.

   Járásmódok--->  Lépés, ügetés és könnyű vágta mellett a saddlebrednek további járásmódjai is kialakultak.

---> Élénk lépés: Az "élénk lépés" egy kétütemű átlós jármód, az ügetéssel azonos talajérintéssel. Ránézésre élénk, összeszedett lépéshez hasonlít.

---> Lassú lépés: A "slow gait" (lassú lépés) négyütemű jármód. A lábak úgy mozognak, mint a lépésnél, ám amikor a ló megemeli lábait, egy pillanatra megtartja őket a levegőben.

---> Hintaló vágta: Koncentrált, rövid vágta - ránézésre olyan, mintha  aló fel-le mozogna, akár egy hintaló.

   Hasznosítás--->  Az amerikai saddlebrednek - ahogy erre a neve (nyeregre tenyészett) is utal -, lovaglásra kitenyészett ló. Nagyon alkalmas díjlovaglásra, ugratásra, tereplovaglásra és western lovaglásra, de fogatban is használják.

   Színek--->  Minden szín megengedett, de a legáltalánosabbak a világossárga, a pej és fekete, valamint a szürke, palomino és vegyes színek.

   Marmagasság: 143-174 cm.

 

 

                                              Tenessee walking ló

                                     

A saddlebred és a morgan keresztezéséből született 1886-ban. Ügetőlónak szánták, de hiába, mert nem tudott ügetni! Sajátos sétáló járása nagyon kényelmes volt a lovas számára. Jármódját minden útódjára átörökítette. 1914-ben került a képbe egy saddlebred vérvonallal rendelkező mén, és megnemesítette a fajtát. 1935-ben hozták étre a Tenesse Walking Ló Szövetséget. Az első évben még csak 208, az évszázad végére azonban több mint 350 000 lovat!

   Leírás--->  Gyönyörű feje van, kicsi fülekkel. Vállai hosszúak és lejtősek, háta nagyon rövid és erős. A ló magasan tartja a fejét, és hosszan lép. Nagyon tanulékony, ugyanakkor lobbanékony temperamentumú, így kezdők részére nemigen alkalmas.

   Hasznosítás--->  A Tenessee walking lovat lovaglásra és fogathajtásra használják. Furcsa járásmódja miatt kitartásversenyzésre is rendkívül alkalmas. Használják western lovaglásra és újabban díjlovaglásra is, bár nem túl jó ügető.

   Színek---> A Tenessee walking ló minden létező lószínben előfordul, még foltos is lehet.

   Jármódok--->

--->  Lapos lépés: Ez egy négyütemű kellemes jármód, amely során a ló minden lába szabályos időközönként egyenként érinti a talajt. Sebessége óránként 6-13 km. A hátsó láb akkor ér talajt, mielőtt a melső láb felemelkedne, a fej pedig a mozgás ütemére bókol. Ez utóbbi minden lóra igaz, de a Tenessee walking ló esetében különösen hangsúlyos.

--->  "Futólépés":  Ez egy nagyon ruganyos, suhanó jármód, a Tenesse walking ló egyik legimertebb jellemzője. Emlékeztet a lapos lépésre, de gyorsabb annál. Nagy sebességnél a ló hátsó lábával mintegy 15-45 cm.-rel átlépi a mellső patanyomot. Minél hosszabb egy ló lépése, annál jobb "walker"-nek számít. Annak ellenére, hogy a sebessége az óránkénti 10-20 mérföldet is elérheti, ez egy nagyon oihentető jármód a ló számára. Néhány izom ilyenkor annyira ellazulhat, hogy a lovak ütemesen hátracsapják a fülüket, vagy csattogtatják a fogaikat.

---> Hintalóvágta:  Ez egy összetett, könnyed rövid vágta, olyan, mint a szabályos könnyűvágta, de amint azt a név is jelzi, a Tenessee walking ló rndkívül egyenletesen és nyugodtan vágtázik, ami nagyon  kényelmes a lovas számára.

   Marmagasság: Átlag 155 cm.

 

                                                    Azték ló

                                    

Mexikónak sokáig nem volt saját lófajtája. Az 1970-es években a azonban a helyzet megváltozott, eredménye pedig a gyönyörűszép azték ló lett. A fajta létrehozásához andalúz, quarter és criollo lovakat használtak. Tenyésztésekor a cél az volt, hogy az andalúz és a quarter lovak legjobb tulajdonságainak egyesítése révén elegáns rekreációs és versenylovat hozzanak létre.

   Leírás--->  A kancák feje közepes méretű, a méneké valamivel erőteljesebb. Az orrhát egyenes és kissé domború. A szemek kifejezőek és élénkek, a sörény gyönyörű és büszke. A hát nagyon rövid, egyenes és erős. A far erőteljes, izmos és szépen ívelt. Lábai izmosak, izületei erősek. Szőre selymes. 

   Hasznosítás---> Az azték lónak szép és méltóságteljes a mozgása, és mivel könnyen megülhető, díjlovaglársa is nagyon alkalmas. Az azték lovakat gyakran használják western versenyszámokban is, egyes példányok pedig kiváló ugrató lovak. 

   Színek--->  Minden szín megengedett, de a pöttyös lovakat (foltos vagy appaloosa mintával) és az albínókat nem veszik fel a fajtakönyvbe.

   Marmagasság: kancáknál 142-154 cm között; méneknél 144-156 cm közötti.

 

                                     &